áyer Gyula 1883. február I6-án született az akkori Kiscellben.
A nemesdömölki evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyve szerint, melyet
március 11-én vezettek be, a Gyula-János-Pál keresztnevet kapta. Apai- anyai ágon
egyaránt polgári családból származott, akik nagy tiszteletnek örvendtek községben.
z apa keres kedő
volt, akinek korai halála után 1892-ben az özvegy édesanya vette át az üzlet irányítását is. A szülői
ház, ahol meglátta a napvilágot,
ma már nem áll, helyét emlékoszlop hirdeti. A család később a tornyosházba
költözik, melynek szomszédságában áll mellszobra. A ház kis toronyszobája volt már az ifjú
Gyulának is a legkedvesebb tartózkodási helye. Itt születtek a már kilencéves
korában alkotó gyermek e1ső szellemi termékei, a "Képeskönyv"
kisebb gyermekek részére, melynek másolatát a kiállításban láthattuk, s melynek
figuráit, növényeit, állatait is maga rajzolta, a szövegét maga írta. |
lemi iskoláit Celldömölkön végzi.
Tízéves korában Szombathelyre kerül, ahol a premontrei Főgimnázium tanulója lesz.
Itt még szélesebbre tárul előtte a világ, hiszen megismerkedhet az iskola jól
felszerelt szertárainak anyagával, növényekkel, állatokkal, ásványokkal,
kőzetekkel és természetesen gazdag könyvtárban a legkülönfélébb szakkönyvekkel. Itt találkozhatott
először Borbás Vince jeles Vas megyei művével, a "Vasvármegye
növényföldrajza és flórája c. művel mely olyan mély nyomokat hagyott benne, mely
egy életen át elkísérte. Ezek hatására kezd el növényeket és állatokat
szakszerűen gyűjteni a természetben még tágabbra nyílt szemekkel járni. Ettől
kezdve születnek növénytani jegyzetei, rovar jegyzékei és az 1900-tól írt
leveleiből már fokozatosan kirajzolódik a Vas megye és az Alpok Flóráját kiválóan
ismerő fiatalember képe.
1899-ben elnyeri a 20 koronás pályadíjat egy szakdolgozatával, melynek címe: "Mint
érvényesíti a természet a célszerűség elvét az állatak birodadmában".
Ez a do1gozat sajátkezű bejegyzésével az iskola önképzőköri dolgozat
gyűjteményében, a Bimbófűzérben ma is olvasható. 1901-tol az önképzőköri
bíráló testület tagja, ahol természettudományi feladatokat lát el. Ebből
arra
következtethetünk, hogy természettudományos elhivatottságát már tanárai is
elismerték.
1901-ben újabb pályázatot nyer "A növények nagy és kis alakja"
címmel, amiért egy arannyal jutalmazzák. Érettségi vizsgát 1901-ben tett és nem
1900-ban, mint több biográfusa írja, ugyanis II. osztályos korában 1893-94-ban, amint
az iskolai évkönyv tartalmazza, feltehetően huzamosabb betegség miatt
"Vizsgálatlan maradt". Így a II. osztályt 1894- 95-ben meg kellett
ismételnie. Középiskolai tanulmányait befejezve Budapestre megy, ahol természetrajzi
beállítottsága ellenére a Tudomány-Egyetem magyar-latin szakára iratkozik be. Itt
egy szemestert hallgat végig, majd átmegy a Jogi Fakultásra. 1904-ben otthagyja Budapestet és a kolozsvári
Tudomány Egyetem jogi karán folytatja tanulmányait. Kolozsvárra talán azért megy,
mert itt tanít Borbás Vince is, akinek Vas megyei flóraműve Gáyert a botanikával
megismertette és megszerettette. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem a
természetrajz szakra ment? Nyilván azért, mert az akkor cgyérte1műen a tanári
pályát jelentette volna, amit ő a jelek szerint nem szeretett volna. Ennek ellenére,
Kolozsvárott hallgatta a nagynevű Borbás Vince és Simonkai Lajos előadásait is sot
intézetüknek is szorgalmas látogatója volt.
1907. január 15-én Kolozsvárott jogász doktorrá avatták, Utána egy évig
önkéntes, majd 1909. január I4-én kezdi meg jogi pályáját, mint joggyakornok.
1912-ben bírói vizsgát tesz minekután elkezdi önálló bírói tevékenységét,
melyet élete végéig folytat. Az első
világháború eseményei őt sem kerülik el. 1914, augusztus 2-tol 1918. május 30-ig
teljesít katonai szolgálatot. Gáyer Gyula elsőízben 1914-ben házasodott, amikor
feleségül vette Kárpáthy Kelemen unokahúgát, Kárpáthy Margitot. E házasságából
született Margit nevű leánya Felesége 1920. március 15-én meghalt. Később ismét
megházasodott és feleségül vette Szüts Mária tanárnőt, akitől Gyula nevű fia
született.
áyer Gyula 1931-tol belső bántalmaktól
panaszkodik, melyek 1932. június 13-án halálát okozzák. 1932. június 15-én a
szombathelyi múzeum előcsarnokában felállított ravataláról viszik végső
nyugvóhelyére, a celldömölki temetőbe. |