z apa keres kedő volt, akinek korai halála után 1892-ben az özvegy édesanya vette át az üzlet irányítását is. A szülői ház, ahol meglátta a napvilágot, ma már nem áll, helyét emlékoszlop hirdeti. A család később a tornyosházba költözik, melynek szomszédságában áll mellszobra. A ház kis toronyszobája volt már az ifjú Gyulának is a legkedvesebb tartózkodási helye. Itt születtek a már kilencéves korában alkotó gyermek e1ső szellemi termékei, a "Képeskönyv" kisebb gyermekek részére, melynek másolatát a kiállításban láthattuk, s melynek figuráit, növényeit, állatait is maga rajzolta, a szövegét maga írta.

lemi iskoláit Celldömölkön végzi. Tízéves korában Szombathelyre kerül, ahol a premontrei Főgimnázium tanulója lesz. Itt még szélesebbre tárul előtte a világ, hiszen megismerkedhet az iskola jól felszerelt szertárainak anyagával, növényekkel, állatokkal, ásványokkal, kőzetekkel és természetesen gazdag könyvtárban a legkülönfélébb szakkönyvekkel. Itt találkozhatott először Borbás Vince jeles Vas megyei művével, a "Vasvármegye növényföldrajza és flórája c. művel mely olyan mély nyomokat hagyott benne, mely egy életen át elkísérte. Ezek hatására kezd el növényeket és állatokat szakszerűen gyűjteni a természetben még tágabbra nyílt szemekkel járni. Ettől kezdve születnek növénytani jegyzetei, rovar jegyzékei és az 1900-tól írt leveleiből már fokozatosan kirajzolódik a Vas megye és az Alpok Flóráját kiválóan ismerő fiatalember képe.
1899-ben elnyeri a 20 koronás pályadíjat egy szakdolgozatával, melynek címe: "Mint érvényesíti a természet a célszerűség elvét az állatak birodadmában". Ez a do1gozat sajátkezű bejegyzésével az iskola önképzőköri dolgozat gyűjteményében, a Bimbófűzérben ma is olvasható. 1901-tol az önképzőköri bíráló testület tagja, ahol természettudományi feladatokat lát el. Ebből arra következtethetünk, hogy természettudományos elhivatottságát már tanárai is elismerték.
1901-ben újabb pályázatot nyer "A növények nagy és kis alakja" címmel, amiért egy arannyal jutalmazzák. Érettségi vizsgát 1901-ben tett és nem 1900-ban, mint több biográfusa írja, ugyanis II. osztályos korában 1893-94-ban, amint az iskolai évkönyv tartalmazza, feltehetően huzamosabb betegség miatt "Vizsgálatlan maradt". Így a II. osztályt 1894- 95-ben meg kellett ismételnie. Középiskolai tanulmányait befejezve Budapestre megy, ahol természetrajzi beállítottsága ellenére a Tudomány-Egyetem magyar-latin szakára iratkozik be. Itt egy szemestert hallgat végig, majd átmegy a Jogi Fakultásra. 1904-ben otthagyja Budapestet és a kolozsvári Tudomány Egyetem jogi karán folytatja tanulmányait. Kolozsvárra talán azért megy, mert itt tanít Borbás Vince is, akinek Vas megyei flóraműve Gáyert a botanikával megismertette és megszerettette. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem a természetrajz szakra ment? Nyilván azért, mert az akkor cgyérte1műen a tanári pályát jelentette volna, amit ő a jelek szerint nem szeretett volna. Ennek ellenére, Kolozsvárott hallgatta a nagynevű Borbás Vince és Simonkai Lajos előadásait is sot intézetüknek is szorgalmas látogatója volt.
1907. január 15-én Kolozsvárott jogász doktorrá avatták, Utána egy évig önkéntes, majd 1909. január I4-én kezdi meg jogi pályáját, mint joggyakornok. 1912-ben bírói vizsgát tesz minekután elkezdi önálló bírói tevékenységét, melyet élete végéig folytat. Az első világháború eseményei őt sem kerülik el. 1914, augusztus 2-tol 1918. május 30-ig teljesít katonai szolgálatot. Gáyer Gyula elsőízben 1914-ben házasodott, amikor feleségül vette Kárpáthy Kelemen unokahúgát, Kárpáthy Margitot. E házasságából született Margit nevű leánya Felesége 1920. március 15-én meghalt. Később ismét megházasodott és feleségül vette Szüts Mária tanárnőt, akitől Gyula nevű fia született.
áyer Gyula 1931-tol belső bántalmaktól panaszkodik, melyek 1932. június 13-án halálát okozzák. 1932. június 15-én a szombathelyi múzeum előcsarnokában felállított ravataláról viszik végső nyugvóhelyére, a celldömölki temetőbe.