JÁNOSHÁZA

A település mellett a 8. számú és a 84. számú főút kereszteződése táján Lázár Jenő tárt fel egy halomsírt. Ebben hat urnasírt talált, amelyek a késő bronzkori késő halomsíros-korai urnamezős kultúra temetkezései. A hely nemzetközileg elfogadott archaeológiai névadó lelőhely lett, hiszen a kultúra egy csoportját Jánosháza-Farkasgyepű csoportként emlegetik. Egy másik halmot Fekete Mária tárt fel, amelyben ugyanennek a kultúrának kissé korábbi fázisára keltezhető sírjára lelt. A Ság hegyi központi település egyik korai temetője lehetett itt. A hazai és külföldi párhuzamok alapján kisebb halmok és temetkezések lehetnek még a területen. Településeik a Magasparton, az Alsóerdőnek és a Fürdődombnak nevezett határrészen lehettek. A 2796 lakosú (1995) többutcás, szalagtelkes községben felfedezhetők a korábbi városias építkezés nyomai is. Aránylag későn keletkezett település, első írásos nyoma csak a 15. századból való (Janushaza 1428). Nevét a feltételezések szerint tulajdonosáról, a szomszédos Varsányt is birtokló Joannesról kapta. Joannes Ormuzd de Varsány ún. kisvára a ma igencsak romos várkastély területén keresendő. Az 1400-as évek elején szerezték meg a Garayak és a somlói Viadalomhoz csatolták. A 16. század elején Bakócz Tamás kapta meg, tőle örökölték az Erdődyek, akik a devecseri Choron család­nek adták zálogba. Később ők örökbirtokként erősíttették meg szerzeményük tulajdonjogát. A család kihalása után a leányági őrőkösöktől a 18. században szerezték vissza az Erdődyek. Maga a település virágkorát a 16-17. században élő várkastély tövében alakult ki, amely mellett az 1600-as években jelentős katonai tábort is fenntartottak. A község fejlődéséhez jelentősen hozzájárult még, hogy a környező településeken fekvő birtokok központja lett. Ennek köszönhetően az 1571-ben elhagyatott helyként számontartott települést a következő évszázadban már mező­városként tüntették fel. Kereskedelmi jelentőségét a főút közelsége is emelte. 1750-ben már négy utcát írtak össze (Öreg, Új, Újváros, Bojtorjánszeg). 1707-ben az osztrák csapatok felgyújtották. A 19. században járási székhely is volt, de később ez a terület a kiscelli járásba olvadt be. A 18. század második felében zsidók is letelepedtek itt, akiknek száma annyira megnövekedett, hogy a következő században iskolát, zsinagógát is építettek. A 18. századi úrbéri összeírásokból kitűnik, hogy a község valóban a mezővárosi fejlődés állapotában volt. Jánosháza jelentős vásártartó hely, vásáros napokon több tíz kilométeres körzet­ből hat úton áramlott a nép a községbe. Miután a környéken több kisebb község is vásártartási engedélyt szerzett, Jánosháza vásári jelentősége csökkent. A 17. században elpusztult fatemplom helyett az 1700-as évek elején az evangélikus prédikátor elűzése után emeltek új épületet a katolikusok. Az 1734 körül készült kőépületet 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg és építették át klasszicízáló barokkstílusban. A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett egyhajós római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú cseh­süvegboltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust keresztelő Szent Jánost ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Piéta szobor van. A fő téren álló barokk Szűz Mária-szobor a felhőkön álló Mária megkoronázását mutatja be, az alak felett a Szentháromság. A konzolokon két angyal szobra áll. A Várkastély első írásos emléke 1510-ből való, amikor a király Bakócz Tamás unokaöccsének Erdődy Péternek engedélyt adott háza fallal és árokkal való körbevételéhez. 1537-ben Török Bálint ostromolta, majd a következő évben el is foglalta. Choron András és fia reneszánsz óolasz bástyát és négyszögletes alaprajzú védelmi rendszert építettek ki. 1583-ban Choron János végren­deletében saját költségén újonnan építettnek mondta. Az 1600-as évek elején, egy még a Bocskai-hadjárat előtti gyújtogatás romjait javíttatta ki Nádasdy Tamás a kastély nagy részén. 1609-ben Cho­ron Margit, Nádasdy Orsolya és Nádasdy Tamás osztották fel ma­guk között. Ebből a szerződésből tudjuk, hogy a már emeletes épület tornyában óra és harang is volt. 1703-ban teljesen üres és romos állapotú, mert tulajdonosai nem használták. 1732 után újra az Erdődyek tulajdonában került. 1758-ban Erdődy Lászlóné Illésházy Anna barokk stílusban építtette át és tette lakhatóvá. Ő 1765-ig itt is élt, de az 1780-as években már újra romos állapotba került. 1855-ben emeletet kapott a lakórész. Utol­só bővítése 1935-ben volt, amikor elkészült újabb emelete és a ma is látható sisak a toronyra.
SEJTÉR
Jánosháza mai határain belüli egykori település. 1273-ban IV. László az itteni jobbágyokat hadi érdemeikért az országos nemesek közé emelte. Pusztulásáig ezután kisnemesi birtok volt. 1575­ben azt jegyezték fel, hogy a török Söjtörig pusztította el a vidéket. 1635-ben említik utoljára mint falut, utána csak puszta volt.
GÁLOSFŐLDE
Egykor a mai Jánosházától északnyugatra fekvő települést 1478-ban Somló várának tartozékaként tartották nyilván (Galos­házal. 1588-ban már hódolt a töröknek, ezután viszont puszta. 1769-ben már csak egy dűlőnév őrizte emlékét.