KEMENESKÁPOLNA

Alig több mint száz lakosú, utcás, szalagtelkes község a Sághegy tövében, amelynek határa a hegyre is kiterjed. Első említése 1390-ből való Kapolnafelde néven. Birtokosai a 14-15. században helybeli nemesek voltak. A ké­sőbbiekben a Széchy és a Thurzó családok után 1639-ben a Batthyányaké lett. Ők majdnem egy évszázadig zálogba adták, majd a 18. században az intai uradalom része lett. 1567-ben német katonák okoztak a lakosságnak jelentős károkat, 1588-tól a töröknek voltak kénytelenek hódolni. 1646-ban a török támadás idején Köcsk után Kápolna szenvedte el a legnagyobb veszteséget. A lakosság egy részét levágták, 70 embert pe­dig fogságba ejtettek. Közülük ketten csak Ság hegyi szőlőjük eladásával tudták három év múlva kiváltani magukat. A 18. század elején újratelepítették a falut. A Ság hegyen levő szőlőhegyéről az első írásos említés 1563­ból maradt fenn. 1744-ben borát a második osztályúak közé sorolták, 1762-ben azonban jó illatú és zamatos borait említik. Hegyközségi törvénye 18. századi eredetű. A termőterület a filoxéra vész idején mintegy felére csökkent. A település katolikus hívei Köcsk plébániájához tartoztak. A falutól északra található Dombi-dűlőben, a dombháton egy római kori villa maradványairól tudunk.
LAK
Kemeneskápolna határának nyugati részén fekvő egykori település, első okleveles említése 1394-ből maradt fenn (Lak). Már a 15. században pusztaként említik, utolsó felbukkanása Laktelek néven (1481) már elhagyott települést jelez.