KEMENESPÁLFA

Valamivel négyszáz feletti lakosságszámú község, amelynek neve csak aránylag későn jelenik meg először írásban (Palfalwa 1457); azonban a környéken talált Árpád-kori leletek tanúsága sze­rint korábban is lakott hely volt. A mai község 1890-ben alakult ki, amikor a szomszédos, vele nagyjából azonos korban keletkezett Martonfát, amelyet a 19. század közepén pusztaként tartottak számon, hozzácsatolták. Már a korai időktől köz- és kisnemesi tulajdonban volt (például a Pálfalvay, Csáffordy, Békássy, Felsőbüki Nagy családok). Nagyboldogasszony tiszteletére a Felsóbüki Nagy család ál­tal az egykori Martonfán emelt barokk római katolikus temp­loma 1727-ben készült el. Egyhajós, szentélye sokszög záródású, egyik oldalán oratórium, a másikon sekrestye áll. A gúlasisakos tornyot a főhomlokzat elé építették. A hajó felett két csehsüveg­boltozat, a szentély felett fiókos dongaboltozat és félkupola van, karzat boltozott. A főoltárképen Szent Borbála és Szent Katalin lát­ható, kétoldalán Szent István és Szent László barokk szobrai állnak. A volt Révay-kastély 1820 körül készült klasszicista stílusban. A községen kívül, szintén az egykori martonfai részen az Alsó­majorban áll. Boltozott helyiségei, rendkívül magas, meredek tető­zete van. Főhomlokzatának ablakain hajdan gyönyörűen kovácsolt könyöklős ablakrácsok voltak, melyeknek néhány éve nyoma ve­szett. Az 1966-os népi műemléki felmérés nagy számú kő-, tömés- és vegyes falazatú pajtát dokumentált a településen. A pajták itt a telek hosszában, a lakóháztól távolabb helyezkedtek el. Általában három osztatúak voltak. Középső részüket (a cséplőrészt) „anya­pajtának", az oldalsókat pajtafiának hívták.