OSTFFYASSZONYFA

Az ostffyasszonyfai Kavicsbánya (Veres Cser) területén a kora bronzkor végi makói kultúra települési részlete került feltárásra. bánya környékén kelta telepnyomok is mutatkoznak, sőt még egy , Árpád-kori falu - az Ost nemzetség birtoka? - maradványai is előkerültek. A Törökdomb - népi elnevezése ellenére - talán egy őskori temetkezőhely lehetett. ma 900 körüli lakosságot számláló község elnevezésében az Osttfy előtag egyértelműen a korábbi birtokosokat örökíti meg. Az eredetére viszont két elképzelés is van. Az egyik szerint korábban a királyné tulajdona volt, a másik szerint Szűz Mária emlékét őrzi. Ezt látszik erősíteni egy 1758-as forrás, amely szerint volt egy csodatevő Mária-kép, amelyet 1620-ban menekítettek át a Sopron megyei Osliba. A települést először 1346-ban említik oklevelekben Azzunfalva néven. A közelben folyó Rábán itt egy jelentős rév volt, amelynek századtól hadászati jelentősége is lett. Később fahidat építettek, ameelynek helyére a század elején állítottak vashidat. Ez elpusztult a II. világháborúban. A mai híd, amely a községet Uraiújfaluval köti össze az 1960-as évek végén készült.
A 14. században a fej és jószágvesztésre ítélt Lökös fia János elkobzott birtokaként szerezték meg a falut az Osi nemzetség tagjai, akiknek leszármazottai lettek az Ostffyak. Rajtuk kívül, elsősorban a rokoni kapcsolatok révén később a Csornai, az enyingi Török, a Zichy és a Vidos családok is szereztek itt részeket. A török csak akkor hódoltatta, amikor Pápát uralma alatt tartotta, igaz kísérletet többször is tettek az adóztatásra. A fontos utak mentén elhelyezkedő település mezővárosi rangot kapott, amelyet e részen a múlt századig megtartott. 1683-ban Ostffy Miklós a falu határában található Bánta-hegyet átengedte a jobbágyoknak szőlőművelésre. A 12 évi hegyvámmentességet követően a közeli Mihályfa és Sömjén hegytörvényét tette kötelezővé saját birtokán is. A község 1872-től körjegyzőségi székhely volt. Ostffyak bírták Kígyókő várát is, amelyet a 14. század elején építettek itt fel. Egyes vélemények szerint az 1403-ban a taraiak elpusztított vár a mai Csonkavár dülőhelyén feküdt, ahol régészeti feltárás folyt. Mások viszont azt állítják, hogy a község területén álló 1680-ban I. lipót parancsára felrobbantott, későbbiekben „Asszonyfalva castellumnak" nevezett erődítményt nevezték korábban Kígyókőnek. Részletes leírások az aszonyfai várról maradtak fenn. 1466-ban a Kanizsaiak fosztották ki és elvitték az összes ott található oklevelet. Jelentősége a török támadások után növekedett meg. 1538-ban 10 főnyi állandó őrség védte. Ebben az időben alakították ki érdekes erődítményrendszerét. Ennek lényege az volt, hogy a kastély közelében található templomot is beépítették az egész erődöt körülölelő falba, így az is része lett a várnak. 1571-ben az Osttffy örökösök felosztották maguk között. 1664-ben egy környéket érintő nagyobb török támogatást követően került sor az utolsó felújításra, amikor a környékbeli települések jobbágyaival javíttatták ki a falakat. A vár pusztulásának oka a vallási békétlenség volt. A földesúr OstFfy Miklós ugyanis menedéket adott a kor egyik jelentős evangélikus prédikátorának, Szenezi Fekete Istvánnak. Az ő kiadatását követelte tőle Kollonich kancellár. Mivel Ostffy erre nem volt hajlandó, Győrről és Pápáról rendeltek ki csapatokat a várkastély elfogtalására. Az uralkodó parancsára az erősséget felrobbantot­ták, Ostffy birtokait elkobozták, de azokat a következő évben visszakapta. A pusztításnak, azonban nemcsak a kastély, hanem a templom is áldozatául esett. A romos falak építőanyagát a következő évtizedekben széthordták, ma csak az egykori várkút és a később felújított templomban található maradványok őrzik emlékét. A Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus plébániatemplomot az 1730-as években vették vissza az evangélikusoktól. Igaz, erre már 1719-ben kísérletet tett a kormányzat az alispánon keresztül, de akkor a helyi birtokosok még elkergették a foglalókat. A 18. század első felében Kenyeri leányháza volt. 1774­ben lett önálló plébánia, akkortól a csöngei katolikus híveket is innen látták el. A korábbi templomot állítólag a 17. században alakították ki a kastélybeli kápolna felhasználásával. Romos szentélyét a 18. század közepén újították fel. 1777-ben bővítették hajóval, tornyot 1830-ban kapott. Az épület egyhajós, a hajónál kisebb, egyenes záródású szen­téllyel. Északi oldalához sekrestyét építettek. A főhomlokzat előtt áll a négyszintes, órahelyes párkányú torony, rajta falazott gúlasi­sakkal. A hajó felett két, a szentély felett egy csehsüvegboltozatta­lálható. A szentély északi falába egy római kori feliratos követ épí­tettek be. A déli oldalon álló gótikus stílusú, kőből faragott keresz­telőmedencén ívelt pajzsban az Ostffy család szárnyas madárlábas címere látható. Mögötte a vakolatban felismerhető egy befalazott ajtó. A hajó déli falán található egy középkori befalazott ablakkáva, amely a hajó korábbi eredetét mutatja. A főoltár barokk stílusú ké­ Wlária mennybemenetele látható (Schaller, 1731). Mögötte is középkori faragványtöredékek vannak. hajó elején álló orgonakarzatot három ív tartja. A szószék ivetője empire stílusú, a keresztelőmedence vörösrézből készült.
Ostffy-kastély 1840 körül épült klasszicista stílusban, de valószínűleg egy korábbi, földszintes, barokk ház bővítéseként. utal, hogy a szerkezet jellegzetesen klasszicista, de a földszinti helyiségek barokk boltozattal ellátottak. Az egyemeletes épület homlokzata középen előreugró, timpanonnal lezárt, középrizalitos. A nyílászárók a középső részen félkörívesek, a többi részen egyenes záródásúak. Belül szép öntöttvas korlátú lépcsőház látható. Az evangélikus templomot 1917-ben adták át. Bár nem műemlék, de a dombtetőn történt elhelyezésnek, méreteinek és élezésének köszönhetően nagyon szép látványt nyújt. 1839 májusától szeptemberéig a faluban élő rokonainál lakott Petőfi (akkor még Petrovics) Sándor. Salkovics Péter mérnök joskodott a 16 éves fiúról. Úgy tervezték, hogy két saját gyermekével együtt taníttatja, de talán az ifjúnak a szomszédos Csöngén élő Csáfordi Tóth Róza iránti, köztudomásúvá lett vonzalma miatt erre nem kerülhetett sor. Együtt töltötte a nyarat másik rokonával Orlay Petrich Somával ís, aki később megfestette portréját. Több verset írt itt, amelyek a későbbi nagy költő szinte első próbálkozásai voltak. Ősszel tovább kellett mennie Sopronba, de a tervezett tanulás helyett katonának állt be. Petőfi emlékét őrzi a Ragyogó-hídon és az egykori Salkovics-házon elhelyezett tábla. Ennek a háznak az udvarán található egy kőasztal, amelyen állítólag verseit írta. A művelődési házban - amely előtt a költő szobra is áll -  emlékszobát - rendeztek be, amelyben a Petőfi-relikviákon kívül láthatók Berzsenyi Lénárd Olmützben készített börtönrajzai is.
A község I. és II. világháborús emlékművét 1938-ban emelték, amikor a korábbi evangélikus harangtornyot bástyaszerű építménnyé alakították. 1983-ban helyezték el a II. világháború álldozatainak emléktábláját. A harmadik oldalon Kocsis József koronaőrnek állítottak emléket.
1915 májusában kezdték el építeni a Nagysitke határában lévő Földvárpuszta területén a hadifogolytábort, amely ostffyasszonyfaiként ment át a köztudatba. A 197 fa barakkban, fennállásának  alig négy éve alatt összesen 160 400 orosz, olasz, román és francia hadifoglyot őriztek. Egyszerre mintegy 30-40 000 ember fért el. A tábor villannyal, vízzel és csatornákkal ellátott volt. Többféle műhelyben dolgozhattak, saját tábori pénzt használhattak a foglyok. Bár önálló, nagyméretű kórháza és jelentős egészségügyi személyzete volt, az időnként kitörő járványoknak több mint tízezer áldozata fekszik a ma kegyeleti parkként működő hadifogolytemetőben. A tábort 1918-tól folyamatosan felszámolták, az utolsó foglyokat 1919-ben szállították el.
1997-ben nyílt meg a település határában a Pannónia Ring, 4740 méter hosszú autós, motoros gyorsasági pálya. Már első működési évében sok versenyzőt és látogatót vonzott. A Ringben márciustól október végéig rendeznek versenyeket, edzéseket a főleg nyugati autós és motoros klubok. Az intézmény különböző nemzeti és nemzetközi bajnoki futamoknak is helyt ad.
KÁDÁR Ostffyasszonyfa mellett a Rábához közel fekvő egykori település az Ostffy család tulajdona volt. 1449-től a nádasdi Darabos család is szerzett részeket. 1773-ban Kadaraki-irtás néven említik.
HÖLLEHÁZA Ostffyasszonyfa határában Sitke felé eső egykori település, amelyről első adatunk a 18. század végéről való, de már akkor is puszta volt, ahogy az 1850-es években is.