SITKE

A ma közel hétszáz lakosú települést 1946-ban Kissitke és Nagysitke egyesítésével hozták létre. Első okleveles említése Sitka néven 1251-ből való. A korai település a 15. században vált ketté, addig a Sitkei család birtoka volt. Nagysitke 1426-ban jelent meg először írásban. 1337-ben említtették Szent Lőrincnek szentelt templomát és azt, hogy 1427­ben vásáros hely volt. Pápa eleste után adót fizettek a töröknek, de 1567-ben és 1683-ban német zsoldosok raboltak a faluban. 1664­ben Sitkey György részét Esterházy Mihály vette meg. 1698-ban Esterházy Dániel Felsőbüki Nagy Istvánnak engedte át. A 16. szá­zadban a Kisfaludy család is birtokos, sőt kastélyuk is volt Nagy­sitkén. Kissitke létezéséről 1488-ból való az első biztos adatunk. Első ismert tulajdonosai a Sitkeiek voltak, akiknek kastélyát 1627-ben a király Nádasdy Pálnak adományozta. A század végén kissitkei részeket is kapott Felsőbüki Nagy István, aki családjával ideköl­tözött 1718 után. Mindkét falu határában évszázadok óta folytatnak szőlőmű­velést. A Hercseg-hegyen 1860 óta bányásztak bazaltot. 1870-es években olasz kőfaragókat fogadtak. Felsőbüki Nagy Sándor 1871-ben romantikus stílusban (histori­záló neogót) építtette, az akkori Kissitke területén, a Kálvária• kápolnát. A stációk a két nyolcszög tornyú templom körüli tám­falban és az előépítményben láthatók. A kálváriához közeli Felsőbüki Nagy-kastély eredetileg erő­dítményszerű épület volt, magas bástyákkal körülvéve, amelyeket a 19. században bontottak le. 1730 körül készült barokk stílusban, Dorfmeister István festette ki ezt is. 1851-ben romantikus stílusban alakították át. Jellegzetessége, hogy igen nagy méretű pincét épí­tettek hozzá. 1945 után iskola volt, ma fogadóként működik. Az előtte álló kőkeresztet Felsőbüki Nagy Franciska állíttatta 1734-ben. A plébániatemplomot 1418-ban említik először, 1636-ban bővítették, 1698-ban már boltozott szentélyét említették. 1725-ben , vették el az evangélikusoktól. 1767 és 1774 között barokk stílusban átalakították. A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus templom egyhajós; keskenyebb, sokszög záródású szentélyű. Tornya csak félig ugrik ki a homlokzatból, felette a Felsőbükiek címere látható. Az oromzat sarokvolutáin rokokó vázák állnak. Nagyméretű, barokk, négyoszlopos, kagylókkal díszített főoltárá­n a négy egyházatya aranyozott szobra látható. A felette levő szentháromság-képen (Dorfmeister István, 1774) a fő alakokon kívül nagy szerepük van a keresztet tartó angyaloknak, akik Jézusra mutatva Ádámnak és Évának a megváltás útjára hívják fel a figyyelmét. A szentély jobboldali falán márványtábla emlékeztet az 1767-74-es és az 1938-as építkezés és felújítás fő adományozóira: Felsőbüki Nagy Ferencné Niczky Borbálára és Felsőbüki Nagy Györgyre. A mellékoltárok képei közül a bal oldali első Szent Lászlót, a jobboldali második a Szeplőtelen Szüzet (Dorfmeister István, 1801) ábrázolja. A szószéken Szent Péter és Szent Pál, hangvetőjén angyalkák és földgömbön ülő, sugarakkal övezett, kelyhet tartó nőalak látható. A Nepomuki Szent János-mellékoltár felett helyezték el 1938-ban a régi román stílusú templom kapujának timpanonját, rajta Isten báránya motívum kereszttel és sárkányokkal. A jáki kőfaragó iskolához tartozónak tartják. A padozat alatt a Felsőbüki Nagy család temetkezett. A Török-emléknek nevezett, lapos kövekből faragott, 15. századi gótikus kegyoszlop a temető bejáratánál áll. Négyzetes keresztmetszetű pilléren kicsi, ház alakú építmény, négyoldalt szegmens záródású fülkékkel, tömör téglafalazatú tetővel.