TOKORCS

250 feletti lakossal bíró, utcás, szalagtelkes község, amelyhez szőlőhegy is tartozik. Első okleveles említése 1237-ből származik (Tucurch). A 19. század végétől Újmihályfával alkot közös tele­pülést. Első ismert birtokosai a Sitkeyek voltak, a későbbiekben a Dömölkyek, Kisfaludyak, Esterházyak is voltak itt tulajdonosok. A 18. századtól egy része a Felsőbüki Nagy és a hg. Batthyány családé lett. 1567-ben német zsoldosok Sitkey Mihály türjei prépost 11 job­bágyának 100 Ft kárt okoztak. A feljegyzések szerint 1588-ban, 1598-ban és 1610-ben hódoltak a fehérvári és pápai törököknek. Bethlen Gábor hadjárata idején a törökök elfogtak egy falubelit, akit kiváltottak, de a tokorcaiak folyamatosan ezután sem voltak hajlandók adózni. Szőlőhegyét 1601-ben említik először. A Pityer-domb-dűlőben, aTokorcs és Nagysimonyi között, az Inta-pusztára vezető út mellett terül el az újkőkori, a dunántúli vo­naldíszes kerámia kultúra időszakának települése. A falutól nyugatra a Kis-harasztban" rézkori települési emlékeket is gyűjtöttek. A település neve - ma talán nemzetközileg is - elsősorban a római korral foglalkozók körében jegyzett. Határából 1982-ben egy méretű bronzedényben került elő az a 10 789 db bronz érmet, és mezőgazdasági eszközöket (őrlőkő alsó része, ekevas, csákányok, vaskolomp stb.) tartalmazó, i.sz. 378 körül elrejtett római kori kincslelet, amelyet a népvándorláskori népek egyre erősödő betörésével hoz összefüggésbe a történettudomány. ÚJMIHÁLYFA 1857-ben már a két település lakosságát egyben számlálták, de hivatalos egyesülés csak 1890-ben történt meg. A népi neve Szatyorszeg, mert olyan kicsi volt, hogy egy sza­tyorba belefért volna. A hagyományok szerint valamikor a Cseren volt a falu, de ott vizet nem találtak, ezért leköltöztek. Első írásos nyoma 1767-ből származik. A 19. században inkább pusztaként tartották számon.